Lipidek A lipidek (zsírszerű anyagok) minden sejtben megtalálhatók, vízben nem oldódnak, csak szerves oldószerekben (pl. benzin, benzol, aceton, alkohol, stb.) Alkotóelemeik a C, O, H. A leggyakoribb vegyületeket, az állati zsírokat, növényi olajokat régóta ismerték, Lavoisier végezte el az analízisüket. Chevreul 1823-ban kimutatta, hogy glicerin és különböző savak észterei, 1856-ban Klobe-nak sikerült ezeket a savakat előállítani. Ő nevezte el őket zsírsavaknak. A XIX. század végén már rájöttek arra is, hogy vannak olyan zsírszerű vegyületek, amelyek foszfort és szénhidrátokat tartalmaznak, Windaus pedig a sztereánvázas vegyületeket fedezte fel. A lipidek az élőlényekben energiaraktározó anyagok, hőszigetelő és mechanikai védő szerepük van, hormonok, vitaminok, határhártyák alkotórészei, vitaminok oldószerei és a fényenergia megkötésében is részt vesznek. Feloszthatók neutrális zsírokra és lipoidokra vagy zsírszerű anyagokra, ezek a foszfolipidek, szteránvázas vegyületek és karotinoidok. A neutrális zsírok glicerin és különféle zsírsavak észterei. Leggyakoribb zsírsavak a 16 szénatomszámú palmitinsav és a 18 szénatomszámú sztearinsav és olajsav, amelyek különböző variációkban csatlakozhatnak a glicerinhez, ettő függ a halmazállapotuk. Az olajok pl. szobahőmérsékleten már folyékonyak a magas olajsavtartalom miatt, ilyenek a napraforgó és repceolaj. Az állati zsírokban több a palmitin- és sztearinsav. A neutrális zsírokhoz tartoznak a viaszok, amelyekben a zsírsavak nem glicerinhez, hanem hosszú szénláncú alkoholokhoz kapcsolódnak, pl. a madarak fartőmirigyének váladéka oktadecilalkohol és sztearinsav észtere. Különösen a növényekre jellemzők a vízhatlanító viaszbevonat. 34. ábra: A neutrális zsírok építőegységei Bennük a foszfatidok minden sejtben megtalálhatók. A glicerin három hidroxilcsoportjából kettőt zsírsav észteresít, a harmadikhoz foszforsav kapcsolódik, amelyhez egy nitrogént tartalmazó molekulák kapcsolódnak. Felfedezésük Thudichum érdeme, akinek a század elején sikerült kimutatnia ezt a vegyületcsoportot és a foszforsav jelenléte alapján nevezte el foszfatidoknak. A zsírsav tartalmú rész apoláros, a foszforsav és egyéb molekulacsoport poláros, így ez könnyen kapcsolódik a vízhez. A foszfatidok a vizes fázisban vagy apró cseppeket vagy határhártyákat alkotnak. Ez utóbbi rendkívül fontos a sejtet határoló és a sejten belüli membránok kialakításában. A két apoláros molekula elfordul a víztől, a poláros rész a vizes fázis felé néz. A membránokat két foszfatid réteg alkotja. Legismertebb foszfatidok a lecitin és a kefalin. A foszfatidok másik csoportja a szfingomelinek, amelyekben a zsírsav, foszforsav és nitrogéntartalmú bázis egy nitrogéntartalmú alkoholhoz, a szfingozinhoz kapcsolódik. A szteoridokat az 1880-as években fedezték fel. Változatos élettani szerepük van, közös bennük, hogy alapjuk a szteránváz. 35. ábra: Néhány szteorid típusú vegyület szerkezete Szteorid a sokat emlegetett koleszterin, az epesavak, a D-vitamin, a digitálisz hatóanyagai (a digitoxigenin, gitoxigenin és gitalingenin), a hím és nő nemi hormonok, a mellékvese kéreg hormonjai (mineralo- és glykocorticosteroidok). A terpénvázas vegyületek legjelentősebb csoportja az élővilágban a karotinoidok. Színes, vízben nem oldódó, általában sárgásvörös lipoidok. Sok telítetlen kötést tartalmaznak. Ide tartozik a paradicsom színét adó likopin, a sárgarépában található karotin (az A-vitamin előanyaga), a sárgás színű xantofill. Az utóbbi két vegyületnek fontos szerepe van a fényenergia megkötésében. Karotinszármazék az A-vitaminon kívül az E- és K-vitamin. Terpénvázas vegyületek az illóolajok is, ezek adják a különböző növények illatanyagait.

SZIF-MML